A tevékenységeim, a masszázsok, testkezelések során gyakran találkozom azzal a kijelentéssel, hogy testem rosszul működik, hibás, nem azt csinálja, amit én akarok, teljesen másképp viselkedik, mint amit elvárok tőle, és még lehetne sorolni mindazt amit a testünkkel kapcsolatban gondolunk, és mondunk. A legtöbben akkor keresnek meg, amikor valami másképp működik, mint ahogy előtte. Persze a klienseimnél az első mondat az, hogy rosszul működöm, nem úgy működöm, ahogy eddig és ez szörnyű, ez rossz.

A testem, mint a legjobb barátom, mint jelenlegi kedves útitársam, a testem a legnagyobb hozzájárulás az életemhez, a testem, mint a létezésem egyik nagyszerű bizonyítéka, a testem, mint a legnagyobb ajándék, amit valaha kaptam.

• A felsoroltak közül vajon hányan gondolnak hasonlót a testükről?

Tehát mit teszek én ilyenkor? Megkérdezem az illetőt, hogy ha ezt a legjobb barátodnak mondanád, hogy nem vagy nekem ajándék, nem jól működik a barátságunk, hogy utállak, rossz vagy, stb. Vajon mit szólna ehhez? Ilyenkor hallgatnak, néznek maguk elé. - "Tényleg, nem vagyok kedves a testemmel, tulajdonképpen lelakom." Sőt, lehet, hogy most a legnagyobb bántalmazója vagyok?

A testünket teljesen, totálisan természetesnek vesszük, hogy van. A legtöbb esetben persze ápoljuk, megadjuk neki, amit szerintünk szeretne. Sportolunk, szép ruhába öltöztetjük, elvisszük masszázsra, ízletes ételeket adunk neki, stb. Ki mit hajlandó megadni neki. Az édesanyám például magának nem főz semmi finomat, nem kényezteti, nem szeretgeti a testét. A betegségeket gyűjti, ami persze egy potenciálra utal, minden bizonnyal gyógyító képességei vannak, viszont mivel ezt el sem tudja képzelni, hogy neki ilyen lehet, nem igazán akar sem jobban lenni, sem kedvesebb lenni jelenleg a testével. Valamire jó ez neki, ő tudja.

• Ha a testem a legjobb barátom lenne, van-e valami, amit másképp tennék vele kapcsolatban?
• Ezt Te is megkérdeznéd magadtól?
• Beszélgetsz a testeddel?
• Mit mondasz neki?
• Esetleg figyeled a jelzéseit?

Gyakran hallottam, hogy súlyos betegség, vagy súlyos baleset után átértékelték, megváltoztatták az életüket emberek. Sokan ráeszmélnek mennyire értékes számukra az életük, a testük. És ehhez minek kell súlyos betegséget, balesetet teremteni? Lehetne esetleg most azonnal elkezdeni figyelni arra, hogy mit szeretne a testem nekem üzenni, jelezni?

A tudatosság folyik már a csapból is, talán már unjátok is. Pedig a testünk az egyik legnagyobb hozzájárulás ahhoz, hogy a legjobb partnert, a legjobb tevékenységet, szórakozást, ételt, italt, ruhát, bármit kiválasszuk. A testünk figyelembevétele nélkül is meg tudjuk ugyanezt tenni, viszont ilyenkor jönnek azok, amiket gyakran nem veszünk figyelembe, jelzések, fájdalomnak, betegségnek nevezett valamik. Tehát ha például egyszer csak ágynak esünk, mondjuk, lázasak vagyunk, akkor a testünk kiköveteli magának a pihenést, amit már hamarabb is kért tőlünk, valahogy, viszont nem vettük figyelembe.

A testünk nem hagyja, hogy végtelenségig kihasználjuk, figyelmen kívül hagyjuk, hajszoljuk, akár neki nem igazán örömteli sporttal vagy nem örömteli tevékenységgel, vagy nem a legtáplálóbb partnerrel való együttléttel. A test mindig jelez nekünk.

A testtel való kommunikációról írtam már talán több cikkemben is, így ezt nem ismételném. Van egy olyan nézőpontom, hogyha a testünk gyengédebb, enyhébb jelzéseire nem figyelünk fel, akkor egyre erőteljesebb, extrémebb jelzést kapunk tőle. Például a férfiaknál előforduló renyhébb merevedés. És ez nem egy zavar, csak épp valami másképp működik a testben. Ez egy jelzés a testtől, valami megváltozott, amiről nem vettünk tudomást, amiről nem akarunk tudomást venni. Amikor pedig ez megjelenik, elkezdjük magunkat és a testünket is rosszá tenni. Ezzel pedig tovább rögzítjük azt, amit nem akarunk. Elkezdünk orvostól orvosig járni, mindenféle kivizsgálásra, ahol gyakran nem derül ki semmi, nem találnak semmit. És ilyenkor mondják, ennek valami lelki oka van. Na persze, szerintem ez csak egy érdekes nézőpont. A lelki okok magyarázatok, diagnózisok, berögzítése az adott valaminek. Utána elkezdjük megjavítani, ami szerintünk elromlott bennünk, és ez bántalmazás, ítélkezés magunkról. Mint ahogy az is, hogy tisztítsuk meg a lelkünket. Már mitől tisztítsuk meg? Piszkos lenne? Ha nincs jó, nincs rossz, nincs helyes és nincs helytelen, és nem szeretnénk ítélkezni, a dolgok attól válnak jóvá, rosszá, amiként szemléljük, címkézzük, akkor, vajon a lelkem tisztításra szorul? Csak ha ezt gondolom.

• Ha nem szeretnénk ítélkezni magunk és mások felett, a testünk felett, mi lenne, ha figyelnénk arra, amit mondunk?
• Mit jelent az, amit mondunk magunknak, másoknak, a testünknek?

Ez a tudatosság egyik lényeges területe, a szavak, amiket használunk.

"Tisztítsd meg magad, a lelked!" Vagyis piszkos vagy, ez bűntudatkeltés, bocsi, de az, a vallások egyik kedves eszköze.

Elképesztő mennyi furcsaságot olvasok, ahol a tutit mondják. A tuti boldog párkapcsolat titkát, a tuti szuperül működő önszeretet és önismereti módszert, a legnépszerűbb fogyókúrás étrendeket, a legtutibb partnertaláló praktikákat és ehhez hasonlókat.

• Azt melyik módszer kérdezi meg, hogy Neked mi működik?
• Melyik módszer mondja Neked, hogy ezt Te tudod a legjobban, senki más?
• Tudnátok egy ilyen módszert mondani? Kérlek, küldjétek el nekem a nevét! Köszi!
• A Te testednek mi a legjobb mozgás, a legtáplálóbb étel, partner és sport?
• A Te tested mit szeretne, kérdezted már ezt tőle?

És igen, lehet, hogy azonnal nem érzékeled azt, amit a tested kér, viszont ha megkérdezed és utána ismét figyelmen kívül hagyod, akkor nem várhatod, hogy folyamatosan úgy működjön, ahogyan csak utasítod.

• Megkérnéd például, hogy gyógyítsa meg magát?
• Változtassa meg magát, legyen karcsúbb, ruganyosabb?
• Mi változna az életedben, ha a testeddel legalább olyan kedvesen és tisztelettel bánnál, mint a legjobb barátoddal?
• Micsoda ajándék lenne az, ha úgy olvasnád a tested jelzéseit, mint ahogyan a kés siklik a vajban? Ez milyen lenne?