Kosár
0
0 Ft
Mikor vagyunk jelen a szexben?- Isteni szex, milyen ez, van ilyen?
2022.10.13
Mikor vagyunk jelen a szexben?
A szuperszex alapja szerintem a jelenlét.
Először is, mik lehetnek azok a tényezők, amelyeket magunk elé vagy kettőnk közé
teszünk, hogy ne legyünk jelen a szexben?
Gyakran a szexben vagyunk a legkevésbé intimitásban. Mit jelenthet ez?
A szexet és a testet igen komoly ítélet övezi jelenleg, innen indul ki az egész.
Ítéleteink vannak a testünkről, a másikról, a szexről. Ezen kívül van mindenféle
elképzelés, elvárás, ami megöli az intimitást, éppúgy, mint a jelenlétet. Konkrétan ez
azt jelenti, persze számomra, hogy nem vagyunk hajlandóak igazán benne lenni a
helyzetben, vagy csak egyikőnk hajlandó és az érzékelhető is, hogy nincs ott a másik.
Az egész lehet ilyenkor gépies, a testeket tárgyként kezeljük, vagy úgymond lelketlen
az együttlét. Nulla tisztelettel, csak úgy elvesszük, amit gondolunk, hogy jár nekünk,
és nem is vagyunk jelen a testünkben. Ezután érzékeljük azt, hogy használtak, persze
mi is csak használtuk a másikat. Nem jelenti persze, hogy ilyenkor mindig "rossz"
lenne a szex. Hisz lehet az a szex is szuper, ami kutyafuttában történik, az is, ami után
3 napig nem tudsz ülni és örülsz neki. :D
Amikor utána a hajad hátul alig tudod kifésülni, a falhoz csapva, kiránduláskor a fának döntve, vagy karezzás módon szerelmezve, ami inkább ölelkezés, mint szex. Amikor annyi orgazmusod volt, hogy napokig azt sem tudod ki vagy, úgy kiürült a fejed. Az a szex is lehet jó, ami durva,
ami gyors, ami inkább b@szás, ahogy Christian Grey is mondja, én nem szeretkezek,
hanem b@szok, durván.
Szóval visszatérve, milyen, amikor nem vagyunk jelen a szexben?
Mindenféle jár a fejünkben, jobbik esetben nem mondjuk ki, persze akár az is lehet,
hogy meg akarjuk beszélni. Lehetne inkább, hogy ne ez legyen akkor a téma?
Például,
- nem vagyok-e túl kövér, nem lóg-e a mellem, elég feszes a fenekem, és a többi.
A testünket megítélő gondolatainktól, szavainktól nem fogunk ellazulni, inkább
befeszülünk és ez hatással lesz a szexre is.
És még:
- Jaj nehogy terhes legyek, jaj nehogy a csaj terhes legyen, nehogy elkapjak valami
kellemetlent, nehogy ránk nyisson az anyja, apja, férje, felesége, gyereke, kinek mi.
Ezek lehetnek izgalmasak is, például a valaki ránk ne nyisson, már aki szereti az efféle
izgalmakat. :)
- Vajon nem túl korán fekszem-e le vele? Vajon akar-e majd utána találkozni velem,
esetleg járni, esetleg itt akarja hagyni a fogkeféjét, költözzünk össze, vegyem is el? Ez
utóbbi hány férfi fejében fordul meg szex közben vagy utána? Biztos egy férfi fejében
sem. :)
Lesz-e orgazmus, ha igen, akkor mikor, nem unja-e a férfi, hogy nekem hosszabb idő
kell, hogy eljussak az orgazmushoz?
Aztán ugyanez pepitában, nehogy túl hamar elélvezzek, vajon elég jó vagyok-e a
másiknak? Nem izzadok-e túlságosan, nem élvezem-e túlságosan, lehet, hogy
k@rvának néz, ha mégis? És sorolni lehetne a végtelenségig. Ha ezek vannak a
fejünkben, vajon lehetünk-e felszabadultak, gátlástalanok, fesztelenek?
Az önmagunkról, a másikról, testekről és eleve a szexről szóló ítéleteink, elvárásaink
és elképzeléseink akadályai lehetnek a jelenlétnek, lehetne hozzá tenni az intimitást
is, amelytől szerintem nem lesz igazán belefeledkezős, felejthetetlen az egész. Amire
még évek múlva is szívesen emlékszünk. Nem lehet megfogalmazni igazán. Nincs
igazán szó, ami át tudná adni ezt az élményt. Csak körbejárható. Amikor szinte kiürül a fejed, nincs benne semmi gondolat, mit hogyan kellene, együtt áramoltok, és annyira össze vagytok hangolódva, hogy az egész egy gyönyörű tánc lesz. Ebben nincs ítélet és elvárás, itt nem gondolkozunk, élvezzük, örülünk, együtt.
Biztosan lehetne még számos dolgot felsorolni, és számos módon, szakszavakkal
megfogalmazni, nekem ez.
Lehetne, hogy mindazt, amiket fent felsoroltam, hajlandóak legyünk elengedni?
Önmagunkért, a másikért és az örömért. Figyelhetnénk inkább arra, hogy mi az,
amiért hálásak vagyunk önmagunknak és a másiknak? Vajon mennyire változna meg
az együttlétünk, ha hálával teliek lennénk?
Az együttlét, amiről most én beszélek, amikor nem számít, hogy milyen vagyok éppen
akkor, milyen a másik, hogy hogyan fog történni, hogy meddig tart. Csak egymással
vagyunk, nem számít semmi más, megszűnik a külvilág, önfeledtek vagyunk.
Belefeledkezünk egymás hangjába, illatába, mozdulataiba, csókjába, élvezzük a bőrét,
érintését. És igen, a pillantását, a szemkontaktus alapvető, benne tart a jelenben.
Ha hajlandóak vagyunk erre. Ha nem arra gondolunk, hogy az előző partnerrel
mennyivel jobb volt, ha nem arra gondolunk, hogy utána hova fogunk menni és mit
kell majd utána elintézni.
És akkor milyen ítélet övezi azt, aki sokat szexel és milyen akinek nincs túl gyakran
szexben része?
Vajon attól vagyok-e én szuper nő vagy szuper férfi, hogy mennyit szexelek? A
szexuális energia számos más területen is hasznosítható, szóval ez tényleg számít?
A szex csodás, mesés, felszabadító, örömteli, lenyűgöző, felejthetetlen élmény, ha
olyan, amiről írtam és nem kell hozzá szerelem sem, szerintem.
Ti mit tehetnétek másképp, mint eddig, ahhoz, hogy boldogabbak legyetek az
együttlét alatt és után? Hogy izgalommal várjátok a másikkal az együttlétet?
Mit lennétek hajlandóak megtenni önmagatokért?
Volt már ilyen leírhatatlan szexben részetek?
Mit tehetnétek másképp, hogy valami hasonlót éljetek meg?
Milyen számotokra az intimitás önmagatokkal? (előző cikk, az Intimitás csodája)
Megkérdezhetem magamtól, hajlandó vagyok-e önmagammal intimitásban lenni,
amire ha hajlandó lennék, akkor olyan intimitásban lenne részem a partnerrel is,
amiről nem is álmodtam eddig, hogy létezik?